A gyermek megszületése általában az állattal való kapcsolat lazulását hozza, hiszen a csecsemő sok időt igényel, sok eddig ismeretlen kihívás elé állítja a szülőket – főleg első gyermekek esetében – és az eddig át nem élhetett nagyfokú felelősség is az állat irányába mutatott figyelem csökkenését, eredményezheti. Azonban, ahol a gazda-kutya közti kapcsolat már szülés előtt is szoros, jó, kiegyensúlyozott volt, ott a gyermek érkezése után is fennmaradhat ez.
Emellett két tényező is szól. Úgy, ahogy emberek esetén is, általában nem csak egy kötődési személy létezik az állat számára sem. Vagyis természetes, hogy az anya ideje nagy részét a csecsemővel fogja tölteni, de ekkor a férj, vagy más, a kutyához is közel álló személy segítségével a kutyára, vagy bármely más állatra fordított idő megmaradhat, a kötődési viszonyok átrendeződhetnek.
Az anya számára is nagy jelentőségű lehet a társállattal fenntartott kiegyensúlyozott kapcsolat. A szülést követően gyakran fellépő depresszió kezelésében az állat nagy szerepet játszhat. A kutyaséták miatti kényszer a kimozdulásra, a simogatás és játék alatt felszabaduló endorfinok (boldogság hormonok), a „másfajta”, már ismerős és épp ezért rutinszerűen végzett cselekvések, csökkenthetik az anyára nehezedő felelősség súlyát. A kutyaséták során a másokkal való beszédbe elegyedés csökkentheti a bezártság, magányosság, elszigeteltség érzését.
A csecsemő érkezése a kutya számára jelentős változásokat hozhat. Ezek nem feltétlenül kell, hogy negatív előjelűek legyenek. A kicsi érkezése miatt, legtöbbször, muszáj néhány dolgot változtatni a kutya életében – például: szűkíteni a mozgásterét-, de ez a fokozatosság elvét betartva megtehető már a gyermek születése előtt. Így elkerülhető, hogy a kutya részére a gyermek érkezésének újdonsága számtalan negatív élménnyel párosuljon.
Fontos a kicsi bemutatása is a társállat – kutya, macska – számára. A csecsemőt a kutya méretéből, viselkedéséből adódóan a rangsorban maga mellé, alá sorolja, így nélkülözhetetlen a szülők beavatkozása, s annak tisztázása a kutya számára, hogy a gyermek, mint családtag a rangsorban felette áll, a szülők védelmét élvezi.
Macskák esetében – mivel ott nincs „rangsor”, a bemutatás kielégíti az állat természetes kíváncsiságát és lehetőséget ad az ismerkedésre. Bármely társállat esetében fontos, sőt nélkülözhetetlen a gyermekkel kapcsolatos viselkedési szabályok tisztázása és azok következetes betartása, betartatása is. A csecsemők mozgása ilyenkor, még teljesen koordinálatlan, akarati kontroll nélküli, a sok sírás irritálhatja az állatokat. Sérüléseket okozhatnak az állatok szándékosan, vagy véletlenül, de, akár sérülések nélkül is, maradandó károk okozhatóak. A születéskor természetes nyitottság figyelhető meg az állatok irányában, ez negatív tapasztalatokkal, kellemetlen élményekkel az időben előrehaladva, félelmek kialakulásához vezethet, mely egész életre kihatóan meghatározhatják az állatokhoz, vagy egy-egy fajukhoz fűződő viszonyulást.
Ha az állat megfelelően oltott, féregtelenített, tisztán, higiénikusan tartott és viselkedése is megfelelő, a gyermekre nem jelent veszélyt, de jelenlétével, a gyermek-állat között kialakuló kapcsolat segítségével számtalan pozitívumot hozhat a fizikai, szellemi, szociális fejlődés terén. A csecsemő számára az állat egy lesz a környezet ingerforrásai közül, de nagyobb jelentőséggel fog bírni, mint az élettelen környezet ingerei.
Figyelemfelkeltő lehet az állat mozgása, hangja, szaga egyaránt. A kisbaba számára azonban ez a kapcsolat még csak a „Mi ez?” kérdésével jellemezhető leginkább, és kimerül az állat észlelésében. A baba számára az állattal való kapcsolat hónapról hónapra új dimenziókkal bővül. Az első hónapokban, mint külső környezeti inger szerepel, mely azonban érdekesebb, figyelemfelkeltőbb az élettelen környezeti ingereknél. A csecsemő nézegeti, vizsgálgatja az állatot, érzi annak szagát, esetleg melegét, hallja hangját és általában megfigyelhető az állatok irányában egyfajta természetes érdeklődés, nyitottság. Már az alig egy hetes baba is próbál az arcától 20-25 cm-re levő tárgyra, élőlényre fókuszálni, illetve, ha az gyorsan közeledik felé, pislogással reagál.
Ezen korai időszak fontos reflexe a markolási reflex, mely körülbelül a második hónapig figyelhető meg. Ennek köszönhetően, a csecsemő a kezébe kerülő tárgyakat megmarkolja, de képtelen azokat hosszabb ideig megtartani, vagy akaratlagosan elengedni. Az egy hónapos babák már képesek tekintetükkel követni a néhány centiméternyit mozgó tárgyakat, de egy kalitkában mozgó madarat, akváriumban úszó halat is.
A korai, explorációs játékok egy formája lehet nem csak a plüss állatok, csörgök tanulmányozása, hanem a kutya, macska, vagy más állat mozgásának követése is. A baba tetszését izgatott kéz és lábmozgásokkal jelzi, ami esetleg az állatot megijesztheti.
Az első 6 hét jellemzője a gyakori „hasfájósság”, ami általában sok sírással párosul, fokozottan irritálhatja az állatokat, de néha védelmező, gondozói viselkedést is kiválthat belőlük. A második hónapban már kezdenek eltűnni egyes korai reflexek (moro, markolási), a baba próbál a számára vonzó tárgyak felé nyúlni, általában még kevés sikerrel, és ha el is éri azokat, megtartani még nagyon rövid ideig képes őket.
A 3-4. hónap az érzékszervi, mozgásos korszak kezdete. Eleinte akarati kontroll nélküli izgés-mozgás, később akaratlagos mozgás figyelhető meg az élőlények, tárgyak irányába. Az exploráció már nem csak a nézésben, hallgatásban merül ki, hanem a fogás, érintés révén aktívvá válik. Körülbelül erre az időszakra a szem –kéz koordináció eléggé fejletté válik ahhoz, hogy a gyermek célzottan, akaratlagosan megérintse, megfogja az állatot, ez a fajta vizsgálódás már szerepet játszik a testséma alakulásában, az én-tudat fejlődésében is. Ebben az időszakban a világ felfedezésének egyik legjelentősebb módja, a dolgok szájba vétele, így a higiénia szem előtt tartása elengedhetetlen! Az összpontosító képesség fejlődésének köszönhetően a gyermek, ha hangokat hall elhallgat, és fejét a hangforrás felé fordítja – érdeklődve figyelve így, akár az emberi beszédet, a kutyaugatást, vagy a macska nyávogását.
Az idő előrehaladtával, a mozgás fejlődésének köszönhetően a gyermek már képes fejét felemelni, és hosszabb ideig fenntartani, sőt a karok mozgásának koordinálásával már aktív helyváltoztatásra is képes- igaz még csak kúszással, de már nagyobb terület felderítésére is képes. Fontos, hogy ekkortól az állattal kialakított kapcsolat is változik, hiszen már a csecsemő is képes kontaktusfelvétel kezdeményezésére. A 5-6. hónapra a legtöbb baba stabilan ül, a 8-9. hónapra megtanul mászni, igaz a járás megjelenése még több hónapot igénybe vehet.
Általában elmondható, hogy a 10 hó –1 év körüli időszakban az ülés és a járás megjelenésével tovább bővül az állattal kapcsolatos ismerkedési és játék lehetőség. Fontos, hogy a meginduló, mászni, járni kezdő gyermek méretéből, mozgásából adódóan „préda” szerűvé válik, és ez egyes kutyákban zsákmányszerző viselkedést aktiválhat! Ettől a ponttól érdemes kicsit más szemmel tekinteni a közös játékra és alaposan felkészülni nem csupán elméletben, hanem gyakorlatban is, hiszen mostantól más kontextusba helyeződik kettejük kapcsolata.
Nézzetek körül webáruházunk hatalmas kutyafelszerelés kínálatában!
