Barion Pixel

Segíts nekünk, hogy továbbfejleszthessük a zooplanet webhopot!

Webhelyünkön sütiket (cookie-kat), pixeleket és egyéb technológiákat alkalmazunk. A feltétlenül szükséges technikai sütiket azért használjuk, hogy böngészni és vásárolni tudj a webshopunkban. A sütik jóváhagyásával segíthetsz aktiválni a teljesítmény-, funkcionális- és a marketinghez használt sütiket annak érdekében, hogy felhasználói élményedet javítsuk webhelyünkön és hogy a Te számodra releváns termékeket, illetve szolgáltatásokat jelenítsünk meg. Segítségedet köszönjük!

Ismerd meg a kutyád lelkét

Horváth Norbert
2023. 04. 01. 01:41:49
Ismerd meg a kutyád lelkét

 

A kutyák olyan állapotban vannak mentálisan, mint az ember volt akkor, amikor még nem tudott beszélni.

Hogy most ez így boldogabb állapot vagy sem, azt mindenki döntse el maga, azonban mindezek tükrében érdemes végiggondolnunk mi is érezhet a kutyánk akkor, amikor érez? 

Ha azt akarjuk vizsgálni, hogy milyen kutyáink lelkivilága, mindenekelőtt fogadjuk el azt, hogy az állatok lelki folyamatai - nagyon leegyszerűsítve -  különböző mozgásokban, cselekvésekben tükröződnek (pl. ugrálás, harapdálás, farkcsóválás). A kutya érzelmei általában spontán és szinte majdnem mindig valamilyen testi állapottal (éhség, szomjúság, fáradtság, düh, szexuális vonzalom stb.) összefüggésben jelentkeznek, ill. ingerek (támadás, menekülés, szokatlan hang- és fényhatások) váltják ki őket. Az nem vitás, hogy kutyáink érzelmi világában is vannak olyan jelenségek, amelyek a féltékenységre, a lehangoltságra, a bánatra, az örömre, a szeretetre hasonlítanak; az is nyilvánvaló, hogy ezeknek a hangulatoknak általában ugyanaz a hátterük, mint az ember kedélyhullámzásainak. Minden kutyatartó tudja, hogy kedvence időnként úgy viselkedik, mintha "rossz lenne a lelkiismerete". Ez a kedélyállapot azonban inkább a valódi félelemhez áll közelebb, komplikálva az állat menekülési reakciójával és alárendeltségi megnyilvánulásaival.

A bánat is meglehetősen gyakran erőt vesz a kutyákon, különösen olyankor, ha az általuk kedvelt személy elment, ill. eltűnt a környezetükből. Ezt a kedélyállapotot főként a tétlenség jellemzi, de kiválthat vonítást vagy keresési reakciókat is. (A kutya fölkeresi azokat a helyeket, ahol az illető személy rendszerint található volt.) Ilyenfajta bánatos hangulat jelentkezhet akkor is, ha egy másik kutya tűnik el örökre az állat életéből. 

A csalódottság sem ismeretlen kutyáink kedélyvilágában. Egy ilyenfajta vizsgálat során hámba fogtak kutyákat; csalódottságukat a hámon töltötték ki; rázták, ráncigálták szíjaikat. A csalódottság utáni reakció tehát a rombolás. Sajátos módon kevés kutyatulajdonos tudja, hogy milyen lényeges tényező a csalódottság, különösen nagy testű, fegyelmezett kutyák életében. Az állat, ha olyan helyzetbe kerül, hogy valamit nagyon akar, de ebben akadályozzák, akkor vagy passzív, vagy csalódott lesz. Ha például két kutya közül csak az egyiket viszik sétálni, a másikat pedig a kocsiban hagyják, amikor a tulajdonos visszajön, hogy kutyát cseréljen, könnyen lehet, hogy a kocsi belsejében romhalmazt talál. Gyakori eset, hogy a túl hosszú időre egyedül hagyott kutyák feldúlják az egész lakást, megrágják a székeket, szőnyegeket, könyveket, összetépik az ágyneműt, a párnákat, a matracokat. Még a kennelben tartott kutyák is szinte ámokfutókká válnak, ha társaikat kiviszik a kennelből. Összerágják a dróthálót, lyukakat ásnak, felmásznak a kerítésre, kárt tesznek magukban, de nem hagyják abba az őrjöngést.

A féltékenység is gyakran megfigyelhető kutyáinkon. Klasszikus esete, amikor új kutyát hoznak a házhoz vagy kisgyerek születik, aki egyszeriben kisajátítja mindazt a figyelmet, szeretetet, törődést, amellyel addig az ebet árasztották el. A megbántódás, a féltékenység különbözőféleképpen nyilvánulhat meg, kezdve a nyílt ellenségeskedéstől a duzzogásig, sőt a, "világgá menésig". 

Mindennapos kedélyállapot ebeinknél a különböző mértékű félelem. Ez tulajdonképpen az esetek többségében csupán néhány pillanatnyi bizonytalanság vagy alárendeltségi - vagyis gyenge kényelmetlenségi - érzés. 

A düh, a támadó hangulat ugyancsak mindennapos viszonylag könnyen felismerhető, és az ember számára gyakorlatilag talán a legfontosabb kedélyállapot. A kutya agresszív viselkedését kiválthatja az ember elővigyázatlan viselkedése (hirtelen mozdulatok, túl hangos beszéd, szokatlan tárgy az ember kezében), de magyarázat lehet területvédő viselkedés, egy adott objektum őrzése és egész sor egyéb tényező. Agresszivitást tanúsíthat a sarokba szorított, inkább félénk, mint támadó szellemű állat is. Ismeretes a félelemből harapó eb, amely neurotikus, túlzottan elkényeztetett vagy éppenséggel sok indokolatlan verésben részesített, rosszul tartott és nevelt állat.

Szexuális szerelmi vonzódást kutyáink nem tanúsítanak, olyan vonzalmat azonban igen, amely kapcsolatos a kutya  ivarzásával, és ez akkor is jellemző a kanokra, ha a szuka nincs a közelben. Ez a kedélyállapot nagyfokú izgatottságban, a séták iránti kérés sűrűségében (ügyeljünk a megfelelő nyakörv és póráz használatra) és erőszakosságában fejeződik ki. A séták természetesen ilyenkor a vonzalom tárgyát képező szuka területére irányulnak. Az állat étvágya ilyenkor csökken, agressziós hajlama fokozódik.

A fajtárshoz fűződő nem szexuális kapcsolatokban a kutyát sokféle kedélyállapot irányítja; gyakori, hogy jó barátságba keveredik más kutyákkal de akadnak olyan ebek is, amelyeknek sok ellenségük van. A kutyának csakúgy, mint az embernek, lehetnek szorongásai. Az egyik eb esetleg fél a magasságtól, a másik az autótól, a harmadik az idegen állattól. Természetes tartási körülmények között azonban a kutyának nem keletkeznek idegrendszeri zavarai. Minden neurózis mögött bizonyos tehetetlenség húzódik; az állat valamilyen problémát képtelen megoldani, olyat, amitől nem tud szabadulni.

A játékos hangulat kölykök és kifejlett állatok viselkedésében egyaránt közismert és könnyen felismerhető. Ez a viselkedés támadó és egyszerre alázatos; a kutya játékos hangulatában mindent elkövet - rendszerint túlzott, szertelen mozdulatok és hangadás kíséretében -, hogy felhívja magára gazdája figyelmét és játékra hívja.

A tudósok legutolsó álláspontja szerint a kutyák sokkal több arckifejezést használnak, amikor egy ember figyel rájuk, mint amikor étel van a közelükben vagy magukban vannak. Ilyen arcjátékok például, hogy felemelik a szemöldöküket vagy a szemüket meresztgetik, hogy nagyobbnak tűnjön. A kutatás ezzel megcáfolja azt a korábbi meggyőződést, hogy az állati arckifejezések nagyrészt tudattalan mozdulatok, reflexek, amelyek a belső érzéseket tükrözik, nem pedig a kommunikáció egy módját. Ez az állítás azt támasztja alá, hogy a háziasítás hosszú folyamata igen csak átformálta kedvenceinket és amikor azt látod, hogy ő bizony “olyan arcot vág” akkor igazad lehet. 

 

Kutyajátékok széles választékával várunk, nézelődj te is és lepd meg kedvenced!

Tartalomhoz tartozó címkék: Érdekesség Kutya a családban
Az oldal tetejére