Huszonévesen a felelős gondolkodás hiányából fakadhatnak problémák, később pedig a körülmények elfogadása okozhat komoly gondokat. Ezek közül az egyik legkiemelkedőbb - számunkra - kutyásként, hogyan lesz kutyás vagy nemkutyás társunk és ha már van, akkor milyen kérdések merülhetnek fel egyik vagy másik oldalon.
Fontos kiemelnünk, hogy itt azokról beszélünk, akik KUTYÁSOK. Tehát nem kutyatartók vagy eb tulajdonosok, hanem olyanok, akiknél a kutya családtag, életközösségbeli kispajtás, lélek-kísérő misszionárius, egy szóval: Társ.
Természetesen mindannyian elismerjük - legalább önmagunk számára -, hogy kutyánk imádott és jól tartott, figyelmes, törődő, tanító és bölcs, de nem pótolja az ellenkező - vagy azonos - nemű fajtabeli társ hiányát.
Mert a társ szükséges. Együtt gondolkozni, együtt nevetni, közös mosollyal indítani a napot, érinteni, tervezni, boldogságot közösen gyűjteni.
De mi van akkor, ha a másik nem kutyás?
Ha leendő társunk nem kutyás, akkor kutya kötelességünk őt elvárások nélkül, úgy bevezetni őt ebbe a világba, hogy egy idő után azt érezze, élete nagy kalandjából maradt eddig ki. Érdemes fokozatosan megmutatni neki ezen életforma szép és vidám oldalát és nem az első alkalommal megismertetni őt a jellemformáló nehézségekkel. Ne ringassuk őt azért romantikus illúziókba, hogy a kutyatartás csupán dögönyözésből áll. Inkább igyekezzünk megtalálni a másik fél számára fontos kapcsolódási pontokat. Így, ha ő egy gondoskodó alkat, akkor mutassuk meg neki milyen hálás tud lenne szőrös társunk egy kis gondoskodásért, de ha a kiszemelt emberpéldánynak fontos a mozgás megmutathatjuk, hogy egy felelősségteljes gazdi milyen sokat mozog a társállattal. Ügyeljünk a számunkra már megszokott, de nemkutyásnak elsőre idegen és taszító kutyás létezésből fakadó fizikai valóságmorzsákra, mint a szőr mindenütt vagy a még több szőr mindenütt, esetleg a odaszáradt nyálcseppek a lepedőnk ágyról lelógó részén.
Mi történik akkor, ha a számunkra tetszetős ember-egyed szintén kutyás?
Talán ez a bonyolultabb, hiszen nem csupán a kutyázásról alkotott elképzeléseinknek kell hasonlónak lenni, hanem a kutyáinknak is praktikus kedvelni egymást, hiszen egy későbbi együttélésnél komoly gondokat okozhat a kutyáink közötti konfliktus. Az eltérő nevelési és tartási elvek nem feltétlen jelentenek konfliktusforrást, hiszen ha kellő nyitottsággal állunk a másik oldalhoz, akkor egy mindenki számára közös halmazt találhatunk hosszabb-rövidebb idő alatt. Törekedjünk konszenzusra és legyünk befogadóak a másik tapasztalataival szemben, hiszen azért élte eddig így az életét mert ezt tartotta helyesnek, ami akár tökéletes irány is lehet, hiszen az ő kutyája nem a mi kutyánk. Legyen ez akármely terület, ne zárkózzunk el teljesen mondván, hogy mi ez már tudjuk és NEM.
Két felnőtt ember összekapcsolódása egy komoly és hosszú folyamat, amelynek bizonyos szakaszai tartogatnak kihívásokat, de a pillanatnyi sikertelenség nem jelent teljes kudarcot. Érdemes kicsit átgondolni, hogy mire is vágyunk a szívünk legmélyén, ha pedig ez megvan, akkor alapos önvizsgálatot tartani, hogy megteremtettük-e mindehhez a körülményeket, hiszen a bokából feljövő mély sóhaj és világ jóságában való bizodalom még nem elegendő ahhoz, hogy a Társ ránk találjon.
Fedezd fel, milyen egyszerű webáruházunkból a kutyakaja rendelés.
